Veres Mihály

vezérigazgató

sugárvédelem, környezeti monitoring

Ha valamit elkezdünk, azt kizárólag úgy tegyük, mintha életünk egyetlen olyan dolga lenne, amit képesek vagyunk saját elvárásainknak megfelelően véghez vinni! 

A történet számomra az 1970-es években kezdődött, Édesapám autószerelőműhelyében, egy kis faluban. Rajongtam a műhely környezetért, a szerszámokért, azért, hogy valamit megjavíthassak. Előfordult, hogy használt alkatrészekből magamnak építettem valamit. Az alkotás, a felfedezés élménye a mai napig meghatározó és nélkülözhetetlen számomra! Az egyetemi éveim végén, mint friss diplomamunkás találkoztam egy skótkockás, két-sildes sapkát viselő, vibráló személyiségű Emberrel. Tele víziókkal, hasonló szenvedéllyel felvértezve a természet és a technika kihívásai iránt, mint amivel anno én is megfertőződtem az autószerelő műhelyben. 1998-ban járunk, amikor sok minden hiányzott az alkotó munkához, viszont az akarat, a szenvedély és a tudás megvolt hozzá.

Ekkor fogant meg, a még mindig ugyanazt a skótkockás sapkát viselő Hertelendi Ede és Sándor Lászlóné gyermekeként az ISOTOPTECH. Ott voltam a születését megelőző, hajnalokba nyúló beszélgetéseken – ahol azt tervezgettük, hogy mit, kit kellene belőle nevelnünk – épp úgy, ahogy ott voltam a születése pillanatában is! Aztán 1999-ben, szinte csecsemőkorában félárván maradt. Ekkor én, mint keresztapa, csikókorom ellenére, kötelességemnek éreztem a Róla való gondoskodást és büszkén vállaltam a gyámságot az újszülött felett. Sokan segítettek, láttak el jó tanácsokkal a nevelését illetően, sőt voltak, akik már feladatokat is osztottak Rá. Féltem, hogy még nem fogja tudni elviselni ezeket a terheket és össze fog roppanni, de nem így lett. Az idők folyamán megerősödött, tudásban és eszköztárban felvérteződött a kihívásokkal szemben. Felnőtté válása során, de már gyermekkorában is sok tehetséges fiatalnak fogta a kezét, segítve őket ötleteik megvalósításában, diplomamunkájukban, doktori értekezésükben.

Tudása és eszköztára révén, mára Magyarország top 50 alkotóműhelyévé vált és további 41 országban tette le névjegyét és ismerik el a tudományos világ és az ipar szereplői. Családjához, baráti társaságához a legkülönfélébb szakemberek tartoznak a természettudományok szinte minden terültéről. A problémák megoldásában, az ötletek megvalósításában mérnökök és az átlagosnál sokkal jobban képzett technikusok is segítik. A félárván maradt gyermeknek mára egy több mint 50 fős családja lett. Sokkal több már, mint a szülők, keresztszülő gondolatai, akár legmerészebb álmai voltak. Egyre többen csatlakoznak hozzá új ötletekkel! Csodálattal nézem, hogy szinte bármit be tud fogadni, azt kimunkálni, továbbfejleszteni, majd hasznosítani. Egy erős, tettrekész közösséget hozott létre és formál a mai napig. Ezt a családot a sokszínűség, az eltérő látásmód, a különböző szakterületekről hozott kimagasló tudás, az innovatív, sokszor formabontó gondolkodás tette és reményeim szerint teszi a jövőben is kivételessé. Napjainkban már sokan tartják felnőttnek, érettnek, sőt kérője is akad. Az is lehet, hogy egy új élet kapujában áll, s elköltözik egy hozzá méltóbb környezetbe. A csecsemőből egy gyönyörű menyasszony lett és büszke vagyok arra, hogy én kísérhetem az oltár elé. Tudom, hogy mindig hű marad a saját családjához, azokhoz, akik elfogadták, szerették és vele akartak közösen gondolkodni. Tiszta szívből kívánom, hogy a jövőben is találja meg azt az utat, mely a fejlődés, az újabb elismerések és a sikeres eredmények felé viszi.